Sylti tél

Sylten a tél annyira sokarcú, mint maga a sziget.
A napokban esett pár centi hó, elég hideg van ahhoz, hogy ne olvadjon el, de még a gyenge szél is gyorsan tovarepíti a már leesett hópelyheket.
A sziget egyik oldalán hullámzik a víz, a dűnék túloldalán befagyott a tenger, de északabbra 5 km-re még apálykor sem fagy meg semmi, gondolom, erősebbek az áramlások.
Szerencsére az elmúlt pár napban a szél is kegyesebb volt a szokásosnál, így újra elég sokat lehetett kirándulni, csatangolni, és meglesni a sziget eddig ismeretlen arcát.
A télit.
Ezen a lenti képen az egyik kedvenc partszakaszom van, havas falépcsőn és homokon lehet lemenni a vízhez-most épp a víz helyéhez, mert apály van.
Sem a homok, sem a tócsákban levő víz nem fagyott meg, így a sirályok és varjak is tudnak halászni, kagylókat szedegetni a homokból.

Pár kilométerrel lejjebb egy másik öbölben viszont igazi jeges tenger fogadott, apálykor teljesen befagyva, bár erről a szakaszról meg a hó tűnt el, vagy lapult mélyen a nádasban.

A jégre ugyan rámerészkedtünk, mert már voltunk ezen a részen, és tudtuk, hogy nem mély a víz, de nem nagyon lehetett gyalogolni, mert még beszakadozott alattunk, talán épp az ilyen vízátfolyások miatt.

Szerencsére találtam olyan partrészt, ahol a hó is látszik, így a nagy kékség fölé az apályos homokos partszakasz után egy fehér ív is került.

Sylt téli arca ilyenkor szép. Nincs eső, nincs nagy szél. Csak a végtelen nyugalom. Kint a természetben.

Hol van a nap?

Itt Sylten reggel nyolckor még sötét van, ötkor hazafelé már sötét van. 

Közben néha az ablakból látok napfelkeltét vagy napnyugtát, de többnyire ködös vagy esős idő van most januárban.

Ha szerencsénk van, akkor lehet esernyővel közlekedni, de általában sokkal erősebb a szél, és olyankor teljesen reménytelen az esőkabáton kívül bármivel is próbálkozni.

Havat csak egyszer láttunk, befagyott tengert is, 10-12 fok van, de persze az erős szél (60-100 km) miatt ezt sokkal rosszabbnak érezzük.

Tegnap sikerült egy 20 perces sétát tenni a tengerparton, ez volt az az idő, amikor még pont nem fagytunk át csontig, nem eredt meg az eső, és a szél is elviselhető volt.

Westerlandban voltunk, téli csizmában tapostunk a nedves homokban a strandon, gázoltunk a hullámok elé a kis homokszigetekre, és próbáltunk fókákat találni a hideg vízben.

Csak madarak, sirályok voltak.

A felhők közül néha kikandikált a nap, nagyon szép fénycsíkokat festett a vízre, a partra, de meleget nem adott hozzá.

Csalóka, nagyon.

A strandi promenádon álló Muschel-zenepavilon is üresen áll, a strand feletti kávézók teraszain sem ült senki, még a sétálóutca szélcsendes helyein sem kávézgattak túl sokan a süppedős plédeken a melegítő konzolok alatt.

Most furcsa mód ragyog a nap, és kék az ég, de mire előszedem a fényképezőt és elindulnék a dűnékhez, lehet, beborul újra.......

Szerencsére kitartott a napsütés. Végre fények, színek! Megvan a nap!

Ahogy apu mondja, gyorsabban megoldódik minden, mint gondolnám! :)

Álmos reggelek

Korán kelni Sylten sem jó.
A mi életünkben egy állandó dolog marad el a szokásos munkahelyi "utálomok" közül, ez pedig a hétfő reggeli gyűlölök felkelni, mert nekünk összefolynak a napok, nincsenek igazán hétvégék és ünnepek sem.
Van heti két szabadnap, minden héten máskor, és az utálok felkelni érzés így folyamatos.
Főleg, ha zuhog az eső.
Mostanában többször esik, mint nem, de igyekeztem összeszedni nektek azokat a reggeleket, amikor érdemes felkelni, és rácsodálkozni a világra.
Ha szerencsés vagyok, akkor van időm reggel munka közben egy-két titkos kattintásra a szobák ablakából. Sajnos csak telefonnal, egy igazi fényképező mi mindent vissza adhatna a látottakból... De még így is élvezhető a látvány, talán.
A fényképek az elmúlt három hétben készültek, nagyjából ugyanarról a partszakaszról, reggel kilenc és tíz óra között. (Nézőpont kérdése, hogy ez korán van-e)
Amikor először láttam meg a havas, befagyott tengert, elállt a lélegzetem is, annyira szép volt.
Jéghideg, friss szél, hófehérbe süllyedő parti fű, csonttá fagyott parti hullámok.
Mi lehet a kis kagylókkal, mit esznek ilyenkor a sirályok? Rá lehet majd menni, fogom hallani a szétroppanó jégkristályok hangját?

Pár nappal később aztán az eső elmosta a havat, a jeget, újra öt fok körüli a hőmérséklet, újra jeges vizet csap az arcunkba a szél, ilyenkor szomorú, szürke a reggel, szinte ugyanolyan, mint a délután, a fény csak a szürke árnyalatain csillan, ha megcsillan egy-egy pillanatra. A jégen járásra így várnom kell.

A kedvencem a szélcsendes, izzó napfelkelte, amikor a narancssárga napkorong kiemelkedik a vízből. Még lubickol egy kicsit, kéreti magát, percekig elvakít, de nézem, mert feltölt az ereje, nézem, mert beszippant a varázsa. 

Ilyenkor jó itt lenni. akkor is, ha épp egy ablakot kell megpucolni a szobában, akkor is, ha még csak pislogom ki a csipákat a szememből. 

Mert az ilyen pillanatokban érzem azt, hogy a csoda itt van, a közelemben, a közelünkben. Csak ki kell nyitni a szemünket, és a miénk. 

Ilyenkor értem azt is, hogy miért fizetnek nagyon sok pénzt egy-egy ilyen szobáért a vendégek, ahol ébredés után ezt látják meg először.

Nyugalom, végtelenség, egyensúly. Egy újjáébredő világ. A világ végén, Sylten.

Advent Sylten

A karácsony előtti időszak jó esetben a csendes rákészülés, a nyugodt, békés hangulat megteremtéséről kellene, hogy szóljon.

A "szárazföldön", a való világban ehhez képest mindenki rohan, túlzsúfolt üzletek, tolakodó emberek mennek egymás agyára.

Milyen jó ilyenkor egy csaknem lakatlan szigeten....

Mivel a téli időszakban, még az ünnepek alatt is viszonylag kevés a vendég Sylten, ezért a Mikulások is ráérnek meginni egy-két bort, nyugodtan elücsöröghetnek az elegáns, de csaknem üres bárokban.

Ha éppen nem 80-100 km/órás szélvihar tombol, akkor igazán jó kimozdulni, sétálgatni, üzletek kirakatát nézegetni, vagy épp beülni egy finom sütire.
Erről a másik blogon részletesen is olvashattok.

Az időjárás teljesen kiszámíthatatlan, míg egyik nap 8 fok van, és a napot is látni, másnap zuhog a hó, vagy viharos szél tombol-röpködnek a mínuszok és az esernyők is.
Hol az eső esik, hol a hó, néha jégtáblák úsznak a tengeren, néha az erős szél csapkodja a hullámokat a partra.

Az ünnepek alatt dolgozni fogunk, mégis igyekszünk egy kis hazai hagyományt belecsempészni az itteni mindennapokba.
Nekünk még nincs feldíszített karácsonyfánk, mint a németeknek, osztrákoknak, mi csak szentestére hozzuk be a cserepes fenyőt, hogy ünnepi díszbe öltöztessük.
A mi fánkon lesz szaloncukor is, itt nem ismerik ezt az édességet.
Stollen (mazsolás karácsonyi kalács) helyett bejglit eszünk, a karácsonyi puncs helyett pedig szilvapálinkával koccintunk.
Mindenkinek békés ünnepeket kívánok!

Ahol a király is meztelen

Mit lehet csinálni a hideg, borongós őszi-téli estéken itt Listen?

A teljesen normális hétköznapi teendőkön kívül mehetünk néha szaunázni is.

Elvileg minden hétfőn használhatjuk a szálloda SPA részlegét este héttől, ha munka után van kedvünk vagy erőnk visszamenni.

De rá kell szánni magunkat, még ha szakadó esőben vagy szélben is kell visszasétálni, mert annyira megnyugtató és ellazító a 29 fokra melegített tengervizes medencében úszni, nem beszélve arról, milyen jó a hátamnak, hogy csak magamat szidhatom, amikor lusta vagyok visszamenni.

A szállóvendégek súlyos pénzeket fizetnek, hogy kipróbálják ez a 3500m2-es SPA birodalmat, nekem meg csak át kell sétálni.

És nem a „rabszolga gúnyában” vagyok a szállodában, hanem bikiniben, vagy épp anélkül, a vendégek nem is sejtik, hogy én ágyazok náluk reggelente.

A szauna részleg a német kultúrához illően FK övezet, vagyis semmi meglepő nincs abban, hogy teljesen meztelen emberek kommunikálnak egymással, lófrálnak minden szégyenérzet nélkül idegenek és a családtagjaik, barátaik előtt.

Itt legalább nincs különbség és rongyrázás, kinek milyen ruhái vagy autói vannak, max. az egyéb méretekkel vagy plasztikai eredményekkel büszkélkedhetnek.

Napközben az úszómedence mellől az Unesco világörökséghez tartozó Wattenmeer partszakaszt vagy a dűnéket is nézegethetik a vendégek, este pedig, amikor kiúszok a szabadtéri részhez, akkor hallgathatom a végtelen csendet-ami persze nem csend, hiszen zúg a szél és a közelben morajlik a tenger. Vagy épp pattog az eső.

A szaunák és gőzfürdők mellett melegített pihenő ágyak, hatalmas puha takarók segítenek az ellazulásban, egy este ki sem lehet próbálni mindent, hangulattól függően hol kamilla, hol levendula illatot keresek, néha elég az 50 fokos kabin, de van, hogy a 95-re vágyok. Aztán jöhet a jég vagy a hidegzuhany.

Extraklasszis, ahogy a prospektus hirdeti -igazi sylti luxus. 

A Vörös sziklák

Kampen, ez az aprócska falu, Sylt Váci utcája, illetve annál is több, a fő utcáját a helyiek csak Whisky Strassénak hívják. 

De most nem a megfizethetetlen világmárkák kicsiny üzleteiről és a prominens Maserattis, Ferraris nyaralókról, hanem a kampeni strandról írok.

Az időjárás most novemberben annyira kiszámíthatatlan, hogy egy két órás csatangolás alatt is megázunk, napozunk, szivárványt nézünk, és orkán erejű szélben próbálkozunk levegőt kapni.

Már a strandkosarakat is háttal fordítják a tengernek, olyan erős a szél, hogy egyből betemetné az ülőkéket homokkal. 

Többméteres hullámok morajlanak, na, most lenne igazán jó fürdeni, de a víz már csak 10 fokos, a levegő is annyi lehet.

A kampeni strand jelképe a jégkorban 150-180 ezer évvel ezelőtt keletkezett 20-25 méteres vöröses hátfal.

Tökéletes háttere egy nyári naplementének és egész napos strandolásnak is.

Emberi ésszel fel sem fogható, hogyan állja az évezredek szeles viharait, a hullámokat, mi az, amitől egyben van még, és vigyázza a szigetlakókat. Limonithomok és barnaszén adja a Vörös sziklák jellegzetes vörösesbarna színét.

A hetvenes évek óta foglalkoznak csak igazán a védelmével, a téli viharok idején polieszter zsákokba töltött homokkal védik a sziklák lábait. Ezt most azért nehéz elképzelni, mert elég jelentős a távolságuk a mostani vízállástól.

Pedig nagy és erős szélviharokra, hullámokra számíthatunk, mert az elmúlt negyven évben több mint 100 millio Eurot költöttek a strand homokos partszakaszának a karbantartására.

A kikötői negyed

A listi kikötő a kisváros legforgalmasabb része, innét indul a komp Dániába, itt horgonyoznak a kirándulóhajók, és a parton éttermek, cukrászdák, ajándékboltok mellett egy majdnem igazi piac is van.

Mondjuk azt, hogy ez egy steril piac, a tipikus újgazdagoknak.
Sajnos nincsenek helyi halászok hajnalonta frissen fogott zsákmánnyal, csak Paul, a krabbenhalász jön kedden és pénteken a friss portékával.
A halárusok a sziget étteremhálózatához, a Gosch-hoz tartoznak, szabályszerűen, arculati elemek szerint megtervezve sorakoznak a lazacszeletek, makrélák, garnélák, languszták.

A piaci lángos és kürtöskalács helyett mini páholyszendvicsek vannak proseccoval, vagy füstölt halas szendvicsek. Na, ezek egy újabbbejegyzést érdemelnek a másik blogon.

A lusta turistáknák zacskózott tengeri homokot és kis kagylókat kínálnak, szinte arany áron, de meg is érdemli, aki 5 eurót ad 20 dkg homokért, amikor 50 méterrel odébb megtölthetne egy krumplis zsákot is, akár.

Lehet, hogy tengeri levegőt kellene palackozni, és azt árulni?

Mi hiányzik a piacról?

Hát, a zöldségek és gyümölcsök, ezek ugye nem nagyon szeretik a homokos talajt és a sós levegőt, nem láttam egy kertben se gyümölcsfákat, talán még diót sem.

Virágárusok sincsenek, se savanyúságot vagy lekvárt, mézet áruló nénikék.

Helyettük van gumicukor pavilon, faragott ajándékok, ékszerüzletek, ruha és könyves boltok.

Ha bevásárlás, akkor csak a szupermarketek maradnak egy másik városban.

A kikötői negyed csatangolásra, nézelődésre, esti futásra vagy padon üldögélős elmélázásra tökéletes.