Sylten a tél annyira sokarcú, mint maga a sziget.
A napokban esett pár centi hó, elég hideg van ahhoz, hogy ne olvadjon el, de még a gyenge szél is gyorsan tovarepíti a már leesett hópelyheket.
A sziget egyik oldalán hullámzik a víz, a dűnék túloldalán befagyott a tenger, de északabbra 5 km-re még apálykor sem fagy meg semmi, gondolom, erősebbek az áramlások.
Szerencsére az elmúlt pár napban a szél is kegyesebb volt a szokásosnál, így újra elég sokat lehetett kirándulni, csatangolni, és meglesni a sziget eddig ismeretlen arcát.
A télit.
Ezen a lenti képen az egyik kedvenc partszakaszom van, havas falépcsőn és homokon lehet lemenni a vízhez-most épp a víz helyéhez, mert apály van.
Sem a homok, sem a tócsákban levő víz nem fagyott meg, így a sirályok és varjak is tudnak halászni, kagylókat szedegetni a homokból.
Pár kilométerrel lejjebb egy másik öbölben viszont igazi jeges tenger fogadott, apálykor teljesen befagyva, bár erről a szakaszról meg a hó tűnt el, vagy lapult mélyen a nádasban.
A jégre ugyan rámerészkedtünk, mert már voltunk ezen a részen, és tudtuk, hogy nem mély a víz, de nem nagyon lehetett gyalogolni, mert még beszakadozott alattunk, talán épp az ilyen vízátfolyások miatt.
Szerencsére találtam olyan partrészt, ahol a hó is látszik, így a nagy kékség fölé az apályos homokos partszakasz után egy fehér ív is került.
Sylt téli arca ilyenkor szép. Nincs eső, nincs nagy szél. Csak a végtelen nyugalom. Kint a természetben.
