Ahol a király is meztelen

Mit lehet csinálni a hideg, borongós őszi-téli estéken itt Listen?

A teljesen normális hétköznapi teendőkön kívül mehetünk néha szaunázni is.

Elvileg minden hétfőn használhatjuk a szálloda SPA részlegét este héttől, ha munka után van kedvünk vagy erőnk visszamenni.

De rá kell szánni magunkat, még ha szakadó esőben vagy szélben is kell visszasétálni, mert annyira megnyugtató és ellazító a 29 fokra melegített tengervizes medencében úszni, nem beszélve arról, milyen jó a hátamnak, hogy csak magamat szidhatom, amikor lusta vagyok visszamenni.

A szállóvendégek súlyos pénzeket fizetnek, hogy kipróbálják ez a 3500m2-es SPA birodalmat, nekem meg csak át kell sétálni.

És nem a „rabszolga gúnyában” vagyok a szállodában, hanem bikiniben, vagy épp anélkül, a vendégek nem is sejtik, hogy én ágyazok náluk reggelente.

A szauna részleg a német kultúrához illően FK övezet, vagyis semmi meglepő nincs abban, hogy teljesen meztelen emberek kommunikálnak egymással, lófrálnak minden szégyenérzet nélkül idegenek és a családtagjaik, barátaik előtt.

Itt legalább nincs különbség és rongyrázás, kinek milyen ruhái vagy autói vannak, max. az egyéb méretekkel vagy plasztikai eredményekkel büszkélkedhetnek.

Napközben az úszómedence mellől az Unesco világörökséghez tartozó Wattenmeer partszakaszt vagy a dűnéket is nézegethetik a vendégek, este pedig, amikor kiúszok a szabadtéri részhez, akkor hallgathatom a végtelen csendet-ami persze nem csend, hiszen zúg a szél és a közelben morajlik a tenger. Vagy épp pattog az eső.

A szaunák és gőzfürdők mellett melegített pihenő ágyak, hatalmas puha takarók segítenek az ellazulásban, egy este ki sem lehet próbálni mindent, hangulattól függően hol kamilla, hol levendula illatot keresek, néha elég az 50 fokos kabin, de van, hogy a 95-re vágyok. Aztán jöhet a jég vagy a hidegzuhany.

Extraklasszis, ahogy a prospektus hirdeti -igazi sylti luxus. 

Vándordűnék

Tényleg vándorolnak a dűnék? Mit is jelent ez?

Listen több helyre ki van írva, hogy Wanderndünen, vagyis vándor dűnék. De hogy vándorolnak, és hova? Hiszen növények vannak a homokon, meg házak a közelben.

Pedig ezek a homokdűnék igen is vándorolnak, mozognak, több tízezer éve. A szél felkapja a homokszemcséket és viszi is tovább.
A középkorban hiába próbálták a dán királynak megírni a helyi parasztok, hogy nem tudnak földet művelni, mert a szél elfújja azt, az adókat nekik is fizetni kellett.

Mára három hatalmas dűnét hagytak meg a természetvédelmi területen, hogy a saját útjukat járják, ezek összesen kb. ezer méter hosszúak és 32 m magasak.

Thomass Mann még sétálgathatott köztük, nekünk már csak messziről lehet gyönyörködni a Szaharát idéző homokban.
A parti kisebb dűnéknél mi is érezhetjük, mekkora erő rejlik a természetben, milyen erős egy-egy homokszemcse, ha azt a hatvan kilometer per órás szél csapja a vádlidnak. Az egyik oldalon hatalmas hullámok, a másik oldalon örvénylő homok, az ember ilyenkor kisebb, bármelyik homokszemcsénél.

A dűnék oldala ugyanolyan hullámos, mint a víz, a tetejükön, oldalukon fűfélék, a szigeten beljebb pedig vadrózsabokrok. Ezekkel kötötték meg a 19. század végén az itt lakók a homokot, hogy ne veszélyeztesse a házaikat, falvaikat.

Ma már műholdfelvételeken tudják nézni, milyen irányú és mértékű a dűnék elmozdulása.

A szél a szigeten nyugatról fúj, így a kisebb dűnék nyugatról keletre vándorolnak, és egyszer csak eltűnnek a tengerben.

Ha  valaki le akarja modellezni, hogyan lesz egy harminc méteres fal egyetlen apró homokszemcséből, akkor egy kődarabra vagy kiálló gyökérre tegyen homokot, és lassan fújja rá a többit. Aprólékosan építkezik a természet is, minden egyes szemcsét külön hord rá a dűnékre a szél a tenger felől.

A növényzet a dűnék szélmentes oldalán kezd kialakulni, egy apró fűmag is idekerül valahonnét, és máris megkapaszkodik a talajban.

Mesebeli díszlet épül, de ez a valóság. Kék, zöld, homokszín.

Ezernyi árnyalatban, minden napszakban másképp pompázik.

Westernland

Már korábban írtam, hogy nagyobb bolt a szigeten csak kb. 20 km-re van tőlünk. Így a heti bevásárlást a szabadnapokon tudjuk megoldani, és előre kell bespájzolni az alapanyagokat egy hétre. A hotelben itt csak ebédet kapunk, és sajnos a személyzetnek nem a 2 Michelin csillagos séf főz. Bár néha ő is eszik velünk a kantinban.

Esténként itthon főzőcskézünk, sütök sütiket, erről a Szilvaszemmel a világ blogon olvashattok.

Ha pedig már vásárolni elmegyünk Westernlandba, akkor kirándulunk is, megnézzük a környéket.

Az ottani partszakasz sokkal szelesebb a Listinél, nagyon érdekes, hogy míg a sziget egyik oldalán szörfösök, kytosok élvezik a hullámokat, a másik oldalon tükörsima a vízfelszín.

Westernlandban nagyobb a nyüzsgés, este is a sétálóutcán vagy a parton.

A naplementét az ilyenkor már ingyenesen használható strandkorbokból-kosarakból lehet nézni. 

Leteszteltük, és már értem, hogy nem csak a naptól véd, hanem igazából az erős szél ellen lett így kifejlesztve. Két személy tud ücsörögni benne, a lábnak külön kihúzható támla van, ami egyben kis fiók is, ide lehet rejteni a kincseket, kagylókat.

Az augusztusi naplementét persze polárpulcsiban bámultuk, a nagy szélben a 18 fokot sokkal kevesebbnek éreztük.

A partszakasz melletti dűnéket nagyon védik, fából épített lépcsőkkel és gyalogos ösvényekkel építették be az oldalát, így megvan az az érzés, hogy a dűnék között sétálunk, mégsem tapossuk szét a homokot, a növényeket. A sziget nagy része a világörökség része, csak messziről távcsővel figyelhetjük meg. Mind a szárazföldön, mind a vizen vannak olyan területek, ahova még gyalog vagy csónakkal sem lehet eljutni. 

Kocsival pedig szinte csak a főutakon lehet menni, a kicsi mellékutcákba már csak az ott lakók hajthatnak be. Igazából biciklit vagy lovat kell szerezni, ha nagyobb távolságokat akarunk bejárni.