Madárszigetek

List közelében két kisebb sziget van, ahol több ezer vízimadár pihen.

Mostanában minden napsütéses órát ki kell használni, az ősz legbiztosabb jele, hogy minden nap szakad az eső, és feltámad a szél, de szerencsére egyik percről a másikra aztán kisüt a nap,na, ilyenkor kell elindulni kirándulni.

A madárszigetek-Insel Uthörn, Lister Nehrung- a fokozottan védett természetvédelmi területekhez tartoznak. 

Sem hajókkal, csónakokkal, sem apálykor gyalog nem lehet a közelükbe menni, a szárazföld szélén egy bicikliút szélességű ösvényt építettek az 1930-as években, innét lehet gyalogosan vagy bicikliről nézelődni, távcsövezni, fotózni.

Megszámlálhatatlan vízimadár, sirályfélék, vadludak, kibicek pihennek, majd röppennek fel egyszerre. Csak a szárnyuk suhogását meg a tenger morajlását lehet ilyenkor hallani.

Aztán valamin összevesznek a madárcsapatok és óriási hangzavart csapnak, rikácsolnak, krákognak.

Padokon üldögélve lehet feltöltődni, hátunk mögött a dűnék a birkanyájakkal, előttünk a tenger, a kicsi szigetek és a rengeteg madár.

Hallani a szél változatos hangjátékát, morajlik a hullámokkal, aztán süvít egy kicsit a víz felett, majd lelassul a dűnéket szegélyező vadrózsabokrokban, fűcsomókban.

A szemünkkel fel sem fogjuk a kékség ezernyi árnyalatát, a zöld százféle mélységét és még fókát is látni vélek a messzeségben.

Annyi csoda van előttem, fel sem fogom.

Sylt csak egy apró sziget, mégis minden nap tud új varázslatot mutatni nekünk.

Vonattal egy szigetre

Közel 1600 km-t autóztunk addig a vasútállomásig, ahol fel tudtunk szállni a szigetre induló szerelvényre. Vagyis nem felszálltunk, hanem autóval ráhajtottunk a rámpára, ami felvezetett az emeletes autószállító vagonra. Előttünk, mögöttünk szépen sorakoztak a kocsik, lakóautók, motorok, átlagos és átlag feletti luxusjárgányok.

Óránként indul vonat az észak-német Niebüll városából Syltre; vagy így vagy komppal lehet bejutni a szigetre. Ez elég jól szűri az idelátogató kirándulókat is, hiszen egy oda-vissza jegy 100 Euro.

Az első vasútvonalat a szigetre 1888-ban építették, igaz, akkor még csak személyszállításra használták. Ma már óránként 100 km-es sebességgel száguld a kocsikkal megrakott szerelvény át tengeren, keresztül a dűnék között. Sirályok, vizi madarak százai kísérnek bennünket, alattunk morajlik a tenger, szavakkal nem lehet visszaadni, amit látunk.

11 km hosszú töltés van a tengeren, 120 ezer tonna követ szállítottak ide a szárazföldről, hogy ezt felépítsék. Az első autókat 1932-ben hozták át Syltre, azóta évente csaknem félmillió kocsi jön ki-be a szigetre.

És hogy milyen érzés egy száguldó vonat tetején autóban ülni? Kicsit fura, zötykölődik, kileng, fotózni sem túl egyszerű, mert a lehúzott ablaknál attól félni, kitépi a kezemből a szél a gépet, videózni a zötyögés miatt nem is érdemes, elég vicces felvétel készült az útról.

A szigetet naplementekor látjuk meg, első pillanatra beleszerettem, elmondhatatlanul szép, nyugodt, nem csak a tengerpart, hanem a dűnék között megbúvó házak is.

Mindenhol bicikli és sétautak, mindenhol nyugalom, természetfeletti béke. Jó lehet itt élni. Még jobb lehet itt nyaralni. Talán dolgozni is jó lesz itt.

Igaz, a júliusi csúcshőmérséklet átlagosan csak 20-25 fok, de ez nem rettent el bennünket.

Szilva Sylten. A kaland elkezdődött.